Dorina & Laci

Dorina: Az Oktogon felé robogok a villamossal, természetesen késésben.
Izgulok, most találkozunk először.
Március eleje van, süt a nap, ő pedig az Irodalmak tere előtt vár.
Első randinak szabadulószoba – elsőre talán merész választás, de akkor egyáltalán nem tűnt annak. Inkább olyan, mintha már régóta ismernénk egymást.
Amikor ránk zárják az ajtót, egy pillanatra átfut rajtam,
hogy tulajdonképpen egy idegennel vagyok összezárva 60 percre…
ez a gondolat viszont nagyon gyorsan el is tűnt.
Van feladat és egy csapattárs, aki nyugodt, magabiztos, akivel meglepően jól tudunk együttműködni. A szabadulás után még nem akarunk elszakadni egymástól.
Elmegyünk matcházni, majd a Margit-szigeten sétálunk tovább.
A beszélgetések pedig egyszerűen nem akarnak véget érni. Nincsenek kínos csendek, nem kell gondolkodni a következő mondaton – minden magától jön.
Valahol itt kezdődik az az érzés, amit nehéz pontosan megfogalmazni. Az, amikor minden könnyed. Amikor nem kell játszmázni, nem kell többnek vagy kevesebbnek mutatni magad.
Csak lenni.

Dorina: Mire igazán felfogtam volna mi történik, már együtt szereltük a bútorokat
és a közös mindennapok teljesen természetessé váltak.
Mintha mindig is így lett volna.
És hogy mit szeretek benne a legjobban?
Talán azt, hogy mellette minden egyszerűbb.
Hogy megnevettet, hogy nyugalmat ad, és hogy mindig lehet rá számítani.
Hogy vele nem kell keresni a helyem – mert már megtaláltam.

Laci: Már nem is tudom pontosan hogyan követték egymást az események,
lehet az az oka, hogy egy pillanat műve volt..
Építkezzünk? Igen! Hol? Szentmártonkátán egy utcára tőlünk.
Van eladó telek? Van. Akkor vegyük meg. Vegyük!

Laci: A lánykérés hete... 40 fokos láz, antibiotikum és 3 óránként lázcsillapitó..
Tartok az ékszerbolthoz, nincs erőm izgatottnak lenni...
de érzem, hogy pár nap és örökre megváltozik az életünk.
Ülünk a buszon, közeledünk, szerintem nem sejti, hogy mit rejt a táskám..
túlságosan lefoglalja, hogy törődjön velem.
Az álom: Comó, Villa del Balbianello.. már csak 1 nap.
Haza kell mennünk, nem hat a gyógyszer, egyre rosszabb.. pakolunk.
Most vagy soha! Levetem magam.. hozzám jössz feleségül?

"A legnagyobb ajándék számunkra a jelenlétetek. Ha mégis meglepnétek minket, egy borítékkal a legnagyobb örömöt szereznétek. A menyasszonytáncnál pedig a szerencse kedvéért egy-egy sorsjegyet is szívesen fogadunk."

A vacsora után egész éjszakás mulatság vár benneteket!
DJ Fody gondoskodik a jó hangulatról.